Megkésett beszámoló az első versenyszakaszról : Brest-Rio de Janeiro

Mindenkitől elnézést kérek, aki korábban várta ezt az írást: az első igazi versenyszakasz több energiámat emésztette fel, mint korábban feltételeztem. A technikai megoldásokkal is kínlódtam, hiszen csak műholdas kommunikációra van lehetőség – a rendelkezésre álló gépen ékezet nélkül tudok írni, a saját gépemet nehezen tudtam használni, mert a touchpadre lerakódott sós pára miatt a kurzor le-föl szaladgált – nem is vagyok több, mint egy átlagos felhasználó, és végül sokszor annyira fáradt voltam, hogy nem írni, hanem aludni vágytam csak – kérem mindenki megértését.

 Szóval a verseny: szeptember 9.-én rajtoltunk Brestből, kicsit keserű szájízzel, mert a többiekétől nagyon eltérő stratégiánk eredményét nem élvezhettük, mivel a beállt szélcsend miatt korábban lefújták a versenyt. Javításra szorult az árbóc is (kiesett egy beszorító faék a tövében, kevéssel a londoni indulás után) – reméltük, hogy a javítás után nem lesz semmi baj – nem lett.

 Az Atlanti-óceáni átkelésnek van néhány kihívással járó szakasza: az első a Biscayai-öböl, amely az Atlanti-óceán öble Francia- és Spanyolország közt: gyakoriak rajta a viharok. Annyira, hogy ezúttal sem maradtak el. Sajnos gyászos következménnyel járt ez ránk nézve: egyik éjjel nagy dörrenéssel letört a kitámasztó rúd felső csatlakozása. Kis pánikot követően a kapitány segített uralni a helyzetet, de az eset után csak korlátozottan tudtuk kihasználni a hátszeles helyzeteket. Talán Cape Town-ban kapunk új rudat. Ez volt többek között az oka annak, hogy Keletebbre hajóztunk, mint mindenki más. Teszem hozzá, az utolsó helyen.

 Aztán az Egyenlítő környékén uralkodó szélcsendes zóna tette próbára a türelmünket: de elsőként értünk át rajta, minden pillanatban haladt a hajónk, sokszor nagyon kis sebességgel, de mentünk előre.

 És valóban csak ezután tudtunk fordítani a helyzeten: lassan-lassan átvettük a vezetést.

 Nagyon hittem a skipperünk szakértelmében és stratégiája helyességében. A térképen láttam, hogy mit forgat a fejében, de  bizonyosságot csak mintegy 2000 tengeri mérföld után lehetett kapni.

 És ugye 19 másodperccel futottunk be hamarabb.

Folyt. köv – most egy hétig esténként internetközelben vagyok 🙂

 

A Brest-Rio szakasz cca 5000 tengeri mérföld, 27 nap – 19 másodperc különbséggel… az utolsó három napban nemigen tudtam aludni J

 

 

By tereziakoczka

2 comments on “Megkésett beszámoló az első versenyszakaszról : Brest-Rio de Janeiro

  1. Kedves Tereza,
    Mar nagyon vartam a beszamolot. Igy ismeretlenul is sokszor eszembe jut a vallalasod. Aggodni csak egy kicsit aggodom, mert ugy erzem nem lesz semmi baj.
    Varom a hireket. Sok örömöt a tovabbiakban.

  2. Kedves Terézia,

    gratulálok az eddigi ragyogó teljesítményetekért, a kitartásodért. Tovább drukkolok, jó szelet, első helyezést kívánok!

    Szívélyes üdvözlettel:

    Vermes Viktória

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s