Marutaka, Japan

“Nobody is allowed to go ashore. Wake me if you have an issue with this.
You will be an illegal alien and they can arrest you. Pete”
Magyarul: Senki sem szallhat partra. Ebressz fel, ha valami problemad van
ezzel. Torvenytelen idegenkent fognak kezelni es letartoztatnak. Pete”

Hol is kezdjem? Egyik tarsunk meghult, kohogni kezdett ugy egy hete meg
Kinaban, allapota egyaltalan nem javult, igy a szkipper, az orvosunk meg
maga a paciens ugy dontottek, hogy kockazatos a pontos diagnozis nelkul az
igen vad hirrel dicsekvo Csendes-oceannak nekivagni, meg viszonylag kozel
vagyunk Japanhoz, ahol korhazba lehet menni kivizsgalasra. A
versenyigazgatosag jovahagyta a tervet, ugyhogy visszafordultunk es az
ejjel kikotottunk a Marutaka nevu hely – halaszfalunak latszik –
kikotojeben. A fenti szoveg fogadott, amikor reggel felebredtem.
Tulajdonkeppen mar ismeros. Szingapur utan parszor voltunk hasonlo
helyzetben.
Amikor egy hete Qingdaobol elindultunk, illetve nem tudtunk a szelcsend
miatt elindulni, ugyhogy a versenystartot 80 merfolddel tavolabbra raktak,
mondtam viccesen a szkippernek, hogy a Jamaica setahajozas (cruise)
folytatodni latszik, csak megjegyzem, hogz Japanban meg nem jartam.
Almomban nem gondoltam, hogy fogok jarni, es persze nem is igy gondoltam.
Szoval igy – karantenban azaz vesztegzar alatt vagyunk (es nincs Grand
Hotel a kornyeken, ahol egy s mas megtortenhetne velunk), ha minden igaz,
par ora mulva elindulhatunk innen.
Qingdaoban a bucsuztatasunk ismet grandiozus volt, dobok, beszedek es
vonulasok. Ujdonsult kinai ismeroseim kijottek integetni, egyikkel-masikkal
kezet is szorithattam – azert valahol igen meghato ez az egesz.
Ami a versenyt es a tengert illeti: vegul is el tudtuk inditani a versenyt,
es rogton nagyon jo helyen, az elso negy hajo kozott voltunk, remek
szelirannyal. Aztan a masodik ejszaka megerkezett a nevunket viselo vihar
40-60 csomos szellel. A hajot es bennunket folyamatosan hullamok
boritottak, a meretukrol annyit, hogy egz felenk kozelito nyolc emeletnyi
teherszallito hajonak csak az utolso ket emeletet lattuk. Ugyanakkor
telihold utani ejszaka volt, leirhatqatlna fenyekkel, es eletem
leggyonyorubb napfelkeltejet lathattam – az elobb emlitett teherszallito
hajon visszatukrozodo napfennyel – sajnos nem tyudtam fenykepet csinalni,
annyi dolgunk volt a fedelzeten.
Aztan egy nyugodt es napfenyes nap, majd ismet egy viharos ejszaka,
amikoris kirepultem az agyambol – megusztam egy-ket zuzodassal.
Ha minden igaz, akkor rendben vannak a papirjaink, indulunk – egyenlore
visszamotorozunk addig a helyig, ahol kiszalltunk a versenybol, es onnan
folytatjuk San Francisco fele.
Beernem kevesebb kalanddal.
De most megyek ritualis almaspitet sutni. addig, amig a korulmenyek
engedik.

By tereziakoczka

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s